Cikkek
SmartHorseMassage Szakmai anyagok lovasoknak
Jó nyereg, rossz nyereg… Honnan tudom, illik-e a nyergem a lovamra?
Fontos, hogy ez a cikk elsősorban a rosszul illeszkedő nyereg felismerésére szolgál, azokra a jelekre koncentrál, melyekből gyanakodhatunk arra, hogy a nyereg nem kényelmes a ló számára. Emelett nagy hangsúlyt szeretnék fektetni ezen témakör biomechanikai elemzésének is. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok lovas becsüli alá a jól kiválasztott nyereg fontosságát, ezzel, rosszabb esetben maradandó károkat is okozva a lóban, mind fizikálisan, mind pedig mentálisan. Pár pontban végig fogok menni a nyeregillesztés fontosabb alappillérein, de kiemelem (és ez még többször el fog hangzani), hogy amennyiben nyeregprobléma merül fel, mindenképpen nyerges szakemberrel vegyük fel a kapcsolatot, és ő nézze a nyerget a lovunk hátára. Ez is egy külön szakma, melyet rengeteg rutin és szaktudás formál. Ahhoz hogy megértsük a nyereg hatásait a ló mozgására, elsősorban azt kell látni, hogy miért is oda nyergelünk, ahova. Ahhoz képest, hogy a lovunkon ránézésre egy igen nagy felület található, ahova nyugodtan kerülhetne a nyereg, ez korántsem igaz így. A nyeregnek rengeteg kritériumnak kell megfelelnie, és tökéletesen kell felfeküdnie ahhoz, hogy probléma mentesen használhassunk. Az első pont amit figyelembe kell vennünk, az a ló lapockája. A lapocka veszélyeztetett területe a lapocka nyereg felőli, dorsalis fele, melyen maga a lapockaporc található. Amikor a ló lép, üget, vágtázik, olyankor a lapocka igen nagy mozgástartományban mozdul. Amikor a ló az első végtagját előre lendíti, a lapocka dorsalis vége, ilyetén módon a lapockaporc caudalisan, azaz a far felé mozdul. Egy túlzottan előre helyezett nyereg beleér ebbe a mozgástartományba, ami kellemetlen a ló számára, és huzamosabb ideig történő használat esetén erősen kötötté teszi az első végtagok mozgását, csökkenti a mozgástartományt, és rontja a mozgáskoordinációt. Ez erőteljes teljesítményromláshoz vezet, kiváltképp az ugró- és a díjlovaknál. Maradván a csontoknál, szintén érzékeny terület a bordagumók (tuberculum costae) sora két oldalt a musculus longissimus dorsi mellett. A bordagumókat a nyereg terhelési pontjai nem érhetik el. És végül, de nem utolsó sorban szintén a csontokhoz tartoznak a csigolyák tövis nyúlványai (processus spinosus), végig a gerinc vonalon. Egy nyereg melynek a gerinccsatornája túl szűk, negatív ráhatással lehet a ló tövisnyúlványaira, mely erőteljesen fogja gátolni a ló elengedett, hátból történő munkáját. Fontos tényező még a bordakosár. A lovak felépítésében a törzs egyik fő stabilizáló eleme a bordakosár, mely a hátnak hatalmas segítség abban, hogy azt a súlyt (ami példáuláúl a ló belsőségeit foglalja magába) ne puszta izomerőből kelljen megtartani. Így a nyeregpárna sem lóghat túl az utolsó állbordán, tehát a nem lehet hátrébb mint a T18-as csigolya. Ennek oka hogy a lumbalis szakasz stabilizálására már nem áll rendelkezésre borda, így ott a hát felől érkező terhelésre a ló jóval érzékenyebb. Láthatjuk tehát, hogy rengeteg apró buktatót kell figyelembe venni egy nyereg illesztése során (lásd 1-es ábra). A ló izomzata már inkább szolgál egyfajta útmutatóként ebben. Két fontos izomcsoport van, melyek a nyereg helyzetét többé kevésbé meg tudják adni. Ezek a musculus latissimus dorsi, illetve a musculus longissimus dorsi (lásd 2-es ábra). Már csak az izmok elhelyezkedése is mutatja, hogy szinte egy nyereg formáját adja ki ez a terület. Ennek köszönhető, hogy amennyiben a nyereg nem megfelelő, akár a ló hátánál, akár a bordakosárnál, az az izomfunkció gátlásával erőteljes befolyásoló tényező a ló munkakészségét tekintve. További befolyásoló tényező a musculus deep pectoral, mely a heveder szempontjából fontos. Idegi tényezők is közrejátszanak, ebből a legfontosabb számunkra a 11-es agyideg, (11 cranial nerve) lesz. Ennek oka a reflexszerűsége, illetve az elhelyezkedése. Elhelyezkedését tekintve végig fut a musculus trapezius cranialis és caudalis felén egyaránt (lásd 3-as ábra), mely szintén beleesik egy rosszul illesztett nyereg zónájába. Ennek az idegnek a stimulációja fedeztetéskor lényeges, és a ló teljes evolúcióját hordozza magában. Amikor a mén fedez, ezen a területen gyakran megcsípi a kancát, ami reflexszerűen blokkolja az elülső végtagokat, és stabilizálja a hátulsóakat, hogy azok megbírják a mén súlyát. Bár adott szituációban ez előnyös, nyereg alatt kifejezetten hátrány, ha ez a mechanizmus megtörténik. Emelett a gerincoszlopból, mint egy fából a gyökerek, úgy ágaznak szét az idegek, és alkotnak reflexpontokat (ezeket exteroceptív reflexeknek nevezzük). Ilyen reflexpontok bőven találhatók a ló gerincének lumbalis szakaszán is, mely például eredményezhet bakolást, ideges viselkedést, így ezeket is mindenképp fontos szabadon hagyni. Tehát összegezve, a nyeregnek nem szabad rálógni a lapocka mozgástartományára, tehereloszlást tekintve a tövisnyúlványok és a bordagumók közé kell esnie, hogy egyiket se terhelje. Nem szabad túllógnia a T18-as csigolyán, ezáltal a bordakosáron. Le kell követnie a longissimus és latissimus dorsi vonalát, de nem szabad sehol túlzott terhelést mérnie az adott izmokra. A hevedernek egyenletesen kell eloszlatni a terhelését a deep pectoral-on. És akkor még nem esett szó a lovas oldaláról. Mindannak fényében, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie a nyeregnek, innen már a terhelési pontok alapján logikusan láthatóak a tünetek rossz nyereg esetén. Az első, és talán legáltalánosabb tünet a hátfájás, amikor mindenki a nyeregre gondol. Ennek is több oka lehet, ezáltal több megnyilvánulása. Egyrészt ha a korábban említett tövisnyúlványokat éri egy nyereg szűk gerinccsatornája. Ez általában a hát beejtésével, folyamatosan felcsapott fejjel, erős merevséggel jár. Amennyiben a bordagumók kapják a terhelést egy, az egy erőteljes hajlítási képtelenséget hozhat magával, valamint szintén a támaszkodás hiányát. Ha a ló hátára túl hosszú a nyereg (gyakori eset póniknál, frízeknél), akkor a hátulsó végtagok munkájának romlására lehet felfigyelni, mind maga az aktivitás romlik, mind pedig a laterális mozgásokra való hajlam. Emelett megnyilvánulhat erőteljes bakolásban, ellenszegülésben ugró szakágban (ott a lumbalis tájék izomzata kifejezett stabilizáló szerepet lát el, jobban mint bármely egyéb szakában). A lapocka folyamatos ingerlése az elülső végtagok aktivitásának, koordinációjának romlását hozza magával. Ilyenkor a ló eleje zárttá, inaktívvá válik, erőteljes kötöttség mellett. Szintén ugró lovaknál nagyon veszélyes, mivel ezt a problémát elől zárt, vagy előre csúszó nyereg váltja ki leggyakrabban, amely az ugrásról leérkezve (amikor a ló elejét a leginkább használná terhelés szempontjából) hatványozódik. Amikor az ugrás a leszálló ágban van, a lovas súlya is előre, lefele tolja a nyerget. A talajfogáskor mindez kiegészülve a gravitációs terheléssel, hatalmas súlyt rak az elülső kápára, mely ha nem jól oszlik el, akkor hamar okozhat súlyos problémákat. A különféle izomcsoportok túlterhelése szintén szekciókra szedhető. A hát túlzott terhelése, ezáltal a musculus longissimus dorsi funkcióinak gátlása a hátulsó végtag aktivitásának romlását eredményezi, súlyosabb esetben a ló a hátát beejti, zablát elköpi. A musculus latissimus dorsi, és a deep pectoral valamilyen szinten egy kalap alá vehetők, ha a tünetek szerint csoportosítjuk őket. Mindkettő zárt, kötött elülső végtag mozgást eredményez, nagyban rontja a mozgáskoordinációt. Kiemelten fontos, hogy ha bármit észlelünk az itt leírtakból, akkor keressünk fel egy nyerges mestert. Nem 100% hogy mindig a nyereg a ludas, de amennyiben igen, akkor egy teljes mértékben kiküszöbölhető problémát ne hagyjunk meg a lovunknak. Orvosoljuk mihamarabb.Tehát néhány alap pillér összefoglalóként. A gerinccsatorna legyen megfelelő méretű ahhoz, hogy szabadon hagyja a negatív mozdulatokat kiváltó reflexpontokat, és a hát érzékeny területeit, és ne lógjon túl a thoracalis szakaszon.Figyeljünk a mar tájékra, a lapocka rendelkezzen elég szabad térrel ahhoz, hogy a mozgása ne legyen befolyásolva, illetve ne kapjon stimulációt a 11-es agyideg. A heveder ne érje el a könyököt, és legyen megfelelő méretű a lóra (kifejezetten ajánlom az anatómiai hevederek használatát).
Nyeregillesztés ábrák
Kissing Spines - Az a bizonyos hátfájás (közkívánatra).
Hátfájós ló, beejtett hát, felcsapott fej, érzékeny háti szakasz és még hasonló tünetek. Talán az egyik legismertebb mozgásszervet érintő negatív elváltozás a lovak körében a 'kissing spines'. Mind a professzionális versenysportban, mind pedig a hobby lovaglásban számos lóval lehet találkozni, melyek valamilyen mértékben érintettek az alábbi szindróma által. Itt nagyon sok a változó, tekintve hogy a ló mennyire érintett, hány ponton áll fent a probléma, produkál-e tünetet, vagy esetleg tünetmentes. Maga a 'kissing spines' mozgásszervi degradáció. Röviden a ló gerincoszlopát képző csigolyák tövisnyúlványai egy, vagy több ponton összeérnek egymással. Hogy ezt jobban megértsük, nézzük meg hogyan is néz ki egy csigolya (egy thoracalis szakaszon lévő csigolyát veszünk górcső alá).A csigolyán főbb alkotóelemekként (lásd a 'Csigolya' ábrán) találjuk a csigolyatestet (Corpus Vertebrae), a csigolyaívet (Arcus Vertebrae), illetve a csigolya haránt nyúllányait, és tövisnyúlványát (Processus Vertebrae). Mindezen alkotóelemek közül a 'kissing spines' szempontjából fontos terület a tövisnyúlvány lesz. Maguk a nyúlványok, mind a tövisnyúlvány, mind pedig a harántnyúlványok felelősek a gerinc megfelelő stabilitásáért. Ezek a nyúlványok tapadási felületet biztosítanak rengeteg hát- és törzsizomnak, melyek megadják a megfelelő stabilitást a ló törzsének a mindennapokban, vagy akár nyereg alatti munka során.De akkor vissza a 'kissing spines' szindrómához. Maga a probléma (lásd 'kissing spines' ábrák) tehát a csigolyák tövisnyúlványainak összeérésből, súrlódásából következik, mely esetenként kifejezetten erős hátfájdalomként nyilvánulhat meg lovunknál. Ennek oka, hogy a csigolyák egymáshoz a természetesnél közelebb, vagy rendellenes szögben helyezkednek el, mely a tövisnyúlványok összeérését eredményezheti. Mindez sok lóban erősebb, gyengébb érzékenységgel jár az adott területen, de akár jelentősebb tünet nélkül is kihúzhatják jó darabig.Az hogy mely csigolyák érnek össze változó, de leggyakrabban a ló gerincének thoracalis (háti) szakaszán jelentkezik a probléma, a T13 - T18 csigolyák közötti szakaszon. Ennek oka hogy ez az a terület, ahol a tövisnyúlványok dőlésének iránya változik, így ezen területen nagyobb a rizikófaktor. Ritkább esetekben előfordul a lumbalis (ágyéki) szakasz érintettsége is. Lássuk a tüneteket. Sok lónál nem szükséges velejárója a szindrómának az erősen megnyilvánuló hátfájdalom, lehetnek egyéb tünetek is. Ilyenek lehetnek a különféle viselkedésbeli változások, mint a hiperérzéikenység a pucolásra, korábbinál több kirúgás, bakolás nyereg alatt, a hát beejtése, keresztbe vágtázás, hevederiszony, zabla elköpése, átmenetek minőségének romlása, járóiskola nem megfelelő kivitelezése, végrehajtásának megtagadása. Egyéb terheléses izomfájdalomtól jól megkülönböztethető, amennyiben az érintett területen oldal irányba mozgatjuk meg a tövisnyúlványokat. Amennyiben erre kapunk erősebb reakciót, akkor gyanakodhatunk a 'kissing spines' szindrómára. Mindazonáltal ha a gyanú felmerül, akkor mindenképpen haladéktalanul forduljunk hozzáértő állatoroshoz. A 'kissing spines' dignosztizálsa legbiztosabb módon képalkotó eljárással történhet meg. Természetesen fontos hogy ezt megelőzze egy előzetes vizsgálat, mely során az állatorvos egyéb lehetőségeket is számításba vesz, de a végleges diagnózist például egy megfelelő röntgen felvétel adhatja meg.Kiváltó okokból találhatunk szép számmal. Amiben egyértelmű egyetértés van, hogy a nem megfelelően izmolt hátú, nem jól használt lovak kiemelten veszélyeztetettek. Ide tartoznak még a túl nagy súlyt hordó lovak, és a hosszú ideig nem jól illeszkedő nyerget használó lovak is. A nem megfelelő lovaglás, hát elengedtetésének hiánya, hátulsó végtag kihagyása, felcsapott fejjel való közlekedés, ezek mind mind olyan tényezők, melyek elősegítik a 'kissing spines' kialakulását (lásd 'beejtett hát' ábra). Fontosnak tartom itt kiemelni azt is, hogy az izmolt hát nem garancia, sőt. Kulcsfontosságú a hátizomzat minősége, és az izom állapot. Egy izmos háttal rendelkező lónak a túlzott, feszes hátizomzat ugyanúgy lehet egy negatív, kiváltó ok, mint a túlzott atrófia, így ügyeljünk az edzésmunka minőségére, hogy az izom megfelelően épüljön a lovunk hátán, és képes legyen elengedett munkára a lovas alatt.Szakágakat tekintve a galopp, military, illetve a voltszs lovak vannak statisztikailag a leginkább veszélyeztetve. Mindemellett a mai napig kérdéses az, hogy a szindróma kialakulásában milyen szinten játszik közre a genetika mint tényező. Az biztos hogy magára az alkatra, és testtartásra gyakorlat hatása a genetikának lehet hajlamosító tényező. Kezeléseket tekintve szintén több irányban indulhatunk el. Az alapok a különféle manuálterápiás kezelések, és az edzés munkában történő változtatások - ezeket minden esetben érdemes követni, akkor is ha a lovas esetleg más, klinikai kezeléseket is igénybe vesz - . Ilyenkor a testtartás változtatása, lokális gyulladás csökkentése, mozgásminták alakítása, és a ló megfelelő, arányos felizmolása az elsődleges. Ebben segíthetnek a különféle manuálterápiás kezelések, mint a masszázs terápiák, elektromágnes terápiák, megfelelő nyújtások folyamatos elvégzése, lökéshullám terápia, kinesio tape. Ezek a kezelések mind többszörösen bizonyították hatékonyságukat, főként a szintentartás terén. Emelett fontos az edzés munka megfelelő beállítása. A legfrissebb kutatások alapján a 'kissing spines'-al rendelkező lovak esetében a leghatékonyabb edzésmunka, ha egy napot nyeregből dolgozik a ló, egy napot pedig valamilyen laza földi munka tesz ki. Nagyon fontos az edzés minősége is, a lónak ilyen esetben mindenképpen meg kell tanulnia előre - lefele dolgozni minden jármódban (lásd 'előre - lefele' ábra), így a tövisnyúlványokat távolítva egymástól. Ez mind a hát Imolásában, mind a megfelelő testtartás kialakításában kulcsfontosságú lesz a ló rehabilitációja során. Emelett olyan klinikai kezeléseket is igénybe vehetünk, mint a corticosteroid, vagy éppen a műtét, mely során a tényleges kiváltó okot szünteti meg az állatorvos, a tövisnyúlványok megfelelő alakításával.Fontos hogy sok lónak szüksége van egyfajta mentális rehabilitációra a fiziológia rehabilitáción felül. Ez alatt azt értjük, ha egy ló huzamosabb ideig dolgozik fennálló 'kissing spines'-al, ott a hát beejtése, fej felkapása egyfajta reflexé válhat, mely idő telik mire elmúlik. A diagnosztizált lovak igen nagy hányada vissza tud térni a munkába, akár a sportba. Ugyanúgy mint minden egyéb mozgásszervi degradációnál, kiemelten fontos a minél hamarabbi kezelés megkezdése, hogy a ló a lehető legkevesebb ideig dolgozzon korlátozva. Amikor a diagnózis megvan, annak súlyossága függvényében kell meghatározni a szükséges kezelést, és az ideális rehabilitációt. A ló manuálterápiás kezeléseket érdemes folyamatos részévé tenni egy ilyen ló életének, ezzel minimalizálva a kockázatokat, és a ló kellemetlenségeit.Amivel minimalizálhatjuk a kialakulás kockázatát, az egyrészt ha maximálisan odafigyelünk a lovunk edzésmunkájára, nem vesszük félvállról sem a bemelegítés, sem a levezetése, és a regenerációs szakaszt. Nagy hangsúlyt kell fektetni a lovunk egyenletes felizmolására, és a megfelelő testtartás kialakítására, illetve fenntartására, pihenő, és munka szakaszban egyaránt. Nyeregből, és földről is legyen a lovunk lenyújtva, megfelelően áthajlítva. Évente nézessük rá a nyerget a ló hátára szakemberrel, szükség esetén használjunk megfelelő alápárnázást. Segítsük a lovunk edzésmunkáját, regerációját manuál, és fizioterápiás kezelésekkel.A 'kissing spines' esetenként egy nagyon kellemetlen, akár fájdalmas elváltozása a lovunk passzív mozgásszervének, mely nagyon kellemetlenné teszi számára a munka minden aspektusát. Ezért kérek minden lovast, lószeretőt, hogy ne hagyjuk ilyen állapotban a lovunkat, és minden esetben végeztessük el a szükséges kezeléseket, akár prevencióról, kezelésről, rehabilitációról, vagy szintentartásról beszélünk, mert ezzel mindenképp tartozunk ezeknek az állatoknak, akik nap mint nap dolgoznak a mi boldogságunkért.Köszönöm hogy elolvastad, remélem hasznos volt a 'kissing spines' szindróma alapvető megértésében, ha kérdésed maradt keress bátran.
Kissing Spines ábrák
Miként reagál a ló? Az idegrendszer működése
Az idegrendszer az, ami összeköti a lovat a külvilággal és a külvilágot a lóval. Ez a szervrendszer teszi lehetővé, hogy a ló el tudja helyezni magát a világban, érezze az ingereket, és mindezen ingerekre reakcióval tudjon felelni. Az idegrendszer szerepet vállal a külvilággal való összeköttetés mellet a kardiovaszkuláris rendszer és emésztőszerv működésében is. Az idegrendszer úgy, mint a többi szervrendszer képes megbetegedéseket elszenvedni, bizonyos pontjai képesek regenerálódni (leginkább a környéki idegrendszer terén), így a prevenció ugyanúgy fontos itt is, mint a többi szervrendszernél. Az idegrendszer, felépítésében és működésében is egy igen komplex rendszer, mely a ló minden porcikáját behálózza (lásd az ábrán, mely csak illusztráció, és a főbb idegpályákat mutatja). Az alapegység, az idegrendszer alfája és omegája a neuron (lásd az ábrán), avagy idegsejt. Az idegsejtek azok a sejtek, melyek képesek az ingerületek továbbítására a szervezeten belül. A neuronok az ingerületeket a dendrit-en keresztül veszik fel, majd továbbítják az axon terminális végződésibe, mely az ingert a célba juttatja. Egyes neuronok maguk is eljuttathatják az ingert, vagy továbbíthatják következő neuronok számára. Az így létrejött láncolatot hívjuk szinapszisnak. Ahogy látható, a neuron dendrit-jei igencsak szerteágazóak, ami folyamatos, több pontból érkező ingerületelvezetést tesz lehetővé, ezáltal maximalizálva a neuron hatékonyságát. Lássuk, hogy milyen szerepe van a neuronnak, hogyan is teljesíti a munkáját a szervezetben. Azt a folyamatot, amíg egy inger válaszreakciót kap, reflexívnek nevezzük. A reflexív (lásd az ábrán) egy ingerrel kezdődik (pl: egy légy száll a lóra). Ezt az ingert a receptorok felveszik, majd érző neuron viszi az infót a központba, a gerincvelőbe, ahol egy átkapcsoló neuron adja meg a válasz reakciót. Ezt a reakciót a motoros neuron viszi az effector-hoz, majd így adja meg a szervezet a választ (pl: a ló csap a farkával, így elhessegeti a legyet). Reflexekből, képzésben lévő lónál, talán legfontosabbak az exteroceptív reflexek, melyek a ló megfelelő egyensúlyozását, ahhoz szükséges minden apró izommunkát hivatottak fenntartani Pl: amikor egy ló ráterhel az egyik végtagra, akkor megfelelő pillanatban feszüljenek a feszítők, támasztók ahhoz, hogy a ló lába megtartsa a súlyát, engedjenek, amikor a végtagot elemeli). Az idegrendszer rendelkezik anatómiai felosztással is, mely a következő: központi idegrendszer: agyvelő, gerincvelő; környéki idegrendszer: agyvelő idegek, gerincvelő idegek, idegdúcok, intramurális idegrendszer. Valamint funkcionális felosztással: szomatikus idegrendszer: vázizomzat beidegződése; vegetatív idegrendszer: simaizom, szívizom és mirigyhám beidegzése. Itt általánosságban elmondtató, hogy a központi idegrendszer (anatómiai felosztás szerint) és a vegetatív idegrendszer (funkcionális felosztás szerint) felelnek a létfenntartásért. Ezek a területek felelnek a vegetatív funkciók megfelelő ellátásáért, sérülésük a vegetatív funkciók működési zavarát, akár elhullást eredményezhet. Szerencsére a szervezet a tőle telhető legmagasabb mértékű védelmet adja a központi idegrendszernek. A környéki idegrendszer, illetve a szomatikus idegrendszer ezzel szemben az akaratlagos és a reflexszerű mozgásokért egyaránt felel, mindezt pedig a vázizomzatban hozza létre, Pl: a ló megmozdul, felkel, üget, vágtázik, stb. A környéki idegrendszer sérülései bizonyos mértékben képesek a regenerációra, szinapszisok helyreállítására a perifériákban (láb, nyak, törsz), amennyiben a sérülés ott helyben történik. A lovak (ahogy azt minden lovas átélhette már) nagyon gyorsan reagálnak minden a környezetükből érkező ingerre, mivel az ő idegrendszerük gyorsabb válaszreakcióval működik, mint az élőlények java. Ennek evolúciós okai vannak, a ló, mint zsákmányállat fontos hogy minden fenyegetésre a lehető legkevesebb idő alatt reagálhasson. Ez azonban nem úgy egy végen, hogy az ő reflexíve hamarabb vinné végig az üzenetet, egészen más a gyorsabb reakció létrejöttének oka. Hogy megértsük a lovak gyors reagálását, először meg kell értenünk a 'harcolj vagy menekülj vészreakció' elvét. A 'harcolj vagy menekülj' egy fiziológiai válaszreakció egy vélt vagy valós veszélyhelyzetre. Ilyenkor a veszélyhelyzet felismerése után az élőlény mérlegel, hogy a harc, vagy a menekülés kecsegtet e jobb túlélési esélyekkel. Ebből indultak ki a lovak is, azonban mindezt a lovaknál az evolúció simán 'menekülj' -re redukálta. Ez azért volt különösen hasznos a lovak számára, mert a veszélyhelyzet felismerésének pillanatában a ló nem mérlegelt, nem kellett lényegében a veszély mivoltát sem felismernie, elég a gyanú, és a ló már fut is. Nem mérlegel, nem pazarol időt arra, hogy felmérje a lehetőségeit, hanem egyből, menekül, ezzel rengeteg időt spórolva meg magának. Mindez a vészreakció a mai, háziasított lovaknál ugyanúgy egy való reflex, nem tűnt el belőlük. A lovaknak mai napig megvan ugyan az a gyorsaság a válaszakcióban mint régen, ugyanúgy kérdés nélkül tud megrémülni, amikor egy időjárási viszonyok által tépázott műanyag szék, vagy isten őrizz esernyő fenyegeti az életét. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy mindez nem feltétlen hátrány négylábú barátainknál. Ha jobban belegondolunk, ez a gyors reakció nem csak a menekülésben tetten érhető, ez a lónak minden mozdulatát befolyásolja. Többek között ez az oka a lovak remek idomíthatóságának, taníthatóságának. Egy jól idomított lónál a feladat végrehajtás reflexszerű, nem gondolkozik rajta, hanem a segítségre reflexből csinálja (természetesen ehhez kell a precíz segítségadás, valamint jó gyakorlatvégreharjtás esetén a pozitív visszajelzés, és az, hogy mindehhez nyugalom is társuljon, és bizonyosság a ló részéről). Bizonyára sokan nem gondolkodtak még el rajta, de egy teve, vagy egy láma egy kör alatt bontaná le még a díjnégyszöget is, mindennek oka hogy a ló koordinációs készségei kimagaslóak. Tehát annak, aki lovakkal dolgozik, az hogy a ló ilyen 'érzékeny' nem hátrány, hanem megfelelő képzés mellett a siker kulcsa. Fontos azonban, hogy ezt az érzékenységet tartsuk tiszteletben, mert pontosan emiatt könnyen kerülnek stresszhelyzetbe túl erőteljes bánásmód, stresszes környezet esetén, ami hosszútávon nagyon nem egészséges a lovaknak sem. Ahogy minden szervrendszernek, úgy az idegrendszernek is megvannak a maga veszélyforrásai, megbetegedései. Ezen betegségek tünetei/következményei lehetnek az egyensúlyzavar, romló mozgáskoordináció, tartásbeli problémák, fej rázása, furcsa szögben tartása, rosszabb esetben bénulás, stb. Idegrendszeri problémákat előidézhetnek fejlődési rendellenességek, traumák, fertőzések, vitaminhiány. A prevencióra (mint mindig) itt is nagy hangsúlyt kell fektetni. Mindig figyelni kell (kiváltképp kiscsikónál) a mozgás lehetőségére, megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányra, kiegyensúlyozott vitamin bevitelre. Továbbá nagyon fontos az oltások folyamatos megléte, ha van ismert járvány (pl: Nyugat-nílusi láz) a régióban (versenyző lovak esetében az országban, vagy ahol versenyzik), akkor annak a betegségnek is a vakcináját érdemes beadatni. Figyeljük a lovunkat, és ha szokatlan viselkedést mutat, mindenképp hívjunk szakembert, aki a megfelelő vizsgálatokat el tudja végezni, szükség esetén neurológiai vizsgálatokat is, melyekkel jó arányban lehet szűrni a problémás lovakat. Neurológiai megbetegedéseknél mindig különösen fontos tényező az idő, a lehető leghamarabb kell a lovat megfelelően ellátni, gyógykezelni ahhoz, hogy ezek ne okozzanak maradandó károsodást, vagy akár rosszan végkimenetelt. Fontosnak tartom, hogy minden lovas ismerje meg a lovát, a mozgását, annak helyes, és helytelen mintáit, mert így tudunk velük a lehető legmagasabbra jutni úgy, hogy mindeközben nem teszünk bennük kárt sem fizikálisan, sem mentálisan. Remélem érdekesnek találtátok, és tudtam segíteni a lovas mindennapokban!
Idegrendszer ábrák
Mit kell tudnod a lovad izületeiről?
Ez egy kicsit más téma mint amiket általában fel szoktam dolgozni, szárazabb, elméletibb, és nem egyből ad valamit a lovasnak, de mindenképpen egy borzasztóan fontos témakör ha lovakkal dolgozunk. Hogy ezt a lovas megérthesse, ahhoz először meg kell érteni a funkciót.Röviden és egyszerűen, az ízületek biztosítják a csontok közötti megfelelő, puha kapcsolatot, stabilitást. Ez egyrészről kíméli a csontokat, mivel azok így ne direkt módon csatlakoznak össze, így a csontvégek nem okoznak kárt egymásban. Emelett az ízület kialakítása szabja meg a végtag, vagy adott terület mozgástartományát, mozgásának irányát. Ízületek találhatók a ló testének minden csontja között, beleértve minden egyes csigolyát, végtagok alkotó elemeit, de még a koponya is több lemezből (pontosan 36) fbibrocelluláris ízűetekkel van összerakva. Az ízületek funkciótól függően különböznek kialakításban, szerkezetükben. Izületekből megkülönböztetünk mozgástartomány alapján például hengerízület, forgóízület, gömbízületet, nyeregízületet, csapó - csuklóízületet, és feszes ízületet. Ezek az ízületek mind más és más területeken találhatók a lovon, ennek köszönhető hogy a különféle területek flexibilitása, stabilitása más és más. Erre egy két példa az ábrán:Viszont fontos azt is ismerni, hogy maga az ízület hogyan épül fel, ahhoz hogy megértsük miért is kell rá annyira vigyázni. Az ízületi fej (caput articulare), illetve az ízületi árok (cavitas articularis) alkotja az ízület két felét. Az ízületi árok az ízületi fej inverzeként leírható, így biztosítva tökélete illeszkedést - erre ellenpélda a térd ízület, mely így módon tökéletlen ízületnek minősül - .A csontvégeket az ízületi porc (cartilago articularis) öleli körbe, mely 1-2mm-es vastag, és sima felületével puha, súrlódásmentes mozgást biztosít. Az ízületi tok (capsula articularis) biztosítja a védelmet az izületnek.Az ízületi szalag (ligamentum articulare) adja az ízület stabilitását, mely egy erős kötőszöveti rostból álló szerv. Az ízületi résben található az ízületi nedv (synovia) mely az ízületi tok terméke, és 'kenőanyagként' funkcionál az ízületben. Az ízületeknél fontos továbbá kicsit a szövettannal is foglalkozni. Maga az ízület kevés vérérrel rendelkezik (ez igaz a szalagokra, ínakra is), ellentétben például az izmokkal. Ennek fő oka, hogy míg az izom a mozgás aktív létrehozója, addig az ízületek sokkal inkább passzív résztevői a mozgás létrejöttében (nem fejtenek ki aktívan erőt). Viszont emiatt az esetleges sérülés esetén a regerációs folyamatok jóval lassabban mennek végbe, és gyakran nem is olyan minőségben mint kellene. Emiatt az izületeknél jóval nagyobb a regenerációs szakasz is mint az izmoknál (igaz, ideális terhelés esetén a degradáció is jóval alacsonyabb). Az immunreakció szintén lassabb, így az ízületek különösen érzékenyek a különféle gyulladásos folyamatokra (bakteriális fertőzések, stb.). Ebből látható hogy különösen fontos a prevenció. Az ízületekre számos veszély leselkedik. A leggyakoribb problémát az ízületi gyulladások okozzák, melyek létrejöhetnek trauma után, vagy akár folyamatos túlterhelés következtében. Terheléses problémák leggyakrabban díjugratásban, military-ban, galoppon fordul elő, de túlsúlyos munkában lévő lovaknál is olykor felbukkan. Bármilyen trauma, nyílt sérülés esetén mely akár csak a legkisebb eséllyel is érint ízületet, fontos hogy azonnal állatorvost hívjunk. Ennek oka visszavezethető az ízület gyenge immunitására, nagyon könnyen begyullad az ízületi tok sérülése esetén, ami súlyos következményekkel járhat a ló jövőjét illetően. Prevenció. Kulcsfontosságú az ízületek tekintetében, hogy minél tovább maradhasson egészséges a lovunk. Az ízületekre számos ízületvédő táplálék kiegészítő található már direkt lovak számára kifejlesztve (ilyen például a Cortaflex), melyeket prevenciós jelleggel is lehet már etetni, nem kell feltétlen megvárni a bajt. Ezeknél a kiegészítőknél fontos hogy olyat vegyünk ami jó minőségű, ellenőrzött termék, jó referenciákkal. Használhatunk továbbá regenerációt segítő technikákat, mint a lábhűtés munka után (akár hűsítő kamáslival, jégzselével, nagyobb terhelés esetén like ice, és hasonlók). A mágnes, és infra terápiás kezelések is jó eredményekkel alkalmazhatóak. De ami mindegyiknél fontosabb, a megfelelő edzés összeállítás (regenerációs idők megadása a ló szervezete számára), és hogy figyeljünk oda a lovunkra. Minden problémát könnyebb az elején megfogni, figyeljük a lovunk mozgását, esetleges kezdődő sántaságot, és semmiképp ne dolgoztassuk ha valamilyen problémát vélünk felfedezni, és hívjunk hozzá specialistát, így a lehető leghamarabb kap megfelelő ellátást.Fontosnak tartom, hogy minden lovas ismerje meg a lovát, a mozgását, annak helyes, és helytelen mintáit, mert így tudunk velük a lehető legmagasabbra jutni úgy, hogy mindeközben nem teszünk bennük kárt sem fizikálisan, sem mentálisan.
Izület ábrák
'Hyoid apparatus', avagy miért ne lovagolj erős kézzel!
Természetesen ebben az írásban felsoroltak nem kizárólagos ellenjavallatai az erős kézből történő lovaglásnak, mindazonáltal fontos lehet őket megérteni és figyelem bevenni. Következő témánk tehát a nyelvcsont és az azt körülvevő, helyére illesztő, mozgató szervek (továbbiakban hyoid apparátus, mert ez az idegen megnevezése nagyon tetszik), azok funkciója, diszfunkciója, hibás működésének tünetei, veszélyei, okozatai lesznek. Elsőre lehet hogy nem tűnik olyan fontosnak ez a témakör, hiszen apró kis készülékről beszélünk, valahol a mandibula (alsó állkapocs) két félteke között. Viszont jobban belemenve látni lehet, hogy mind mozgásszervileg, mind pedig élettanilag nagyon fontos szerepet tölt be, mely miatt elengedhetetlen ismerünk lovasként, edzőként. Áttekintés: Első sorban nézzük meg miről is van szó. A hyoid apparátus az állatorvosi anatómiában használt gyűjtőfogalom a nyelvet és a gégét felfüggesztő csontokra. A hyoid apparátus középpontja öt csontból áll (lásd 2. ábra). Egy pár stylohyoid, egy pár ceratohyoid, és egy basihyoid. A basihyoid lesz a nyelv alapja. A stylohyoid pedig az a terület, mely szalagokkal csatlakozik a halántékcsontra, ezt nevezzük temporohyoid csatlakozásnak.Itt fontos megjegyezni, hogy külön izületi csatlakozás nincs a koponyával, csakis a szalagok függesztik fel.Ezzel helyére tettük az alapokat, de ez még nem magyarázza, hogy miért van annyi mindenre hatása a hyoid apparátus esetleges problémájának. Ami miatt nekünk lovaglás szempontjából különösen fontos lesz (a szájjal való megfelelő kommunikáción túl), azok az egyéb izmok, melyek által a ló első végtagjaihoz köthető a terület. Ezekből, melyekre külön figyelmet fordítunk, azok a M. Omohyoid (mely a lapockán tapad), M. Omothyroid (mely az első végtagon tapad), illetve M. Sternohyoid (mely a szegycsonton tapad) (lásd 1. és 3. ábra). Ez egyenes összeköttetést hoz létre a nyelvcsont, és az elülső végtagok között, a nyak ventralis felén. Ez az izomlánc, mely az elülső végtaghoz kötődik, folytatódik caudalis irányba a szegyizmokon, majd a hasizmokon keresztül, egészen a ló csípőjéig. Mivel pedig ez egy izomlánc, így a tagok nem teljes mértékben elkülöníthetőek egymástól. Ebből következik, hogy amennyiben a ló nyelvére nem megfelelő hatással vagyunk lovasként, és az a nyelvét esetleg hátrahúzza, ráfeszít, azzal olyan láncreakció indítható el a ventralis izomláncban, mely a teljes mozgásra kihatással lesz, ezáltal csökken a hatékonyság, és nagyban csökken a ló komfortérzete. Tünetek:A hyoid apparatus diszfunkciója több módon mutatkozhat, súlyosságától és kiterjedtségétől függően. Általános tünetei a feszesség a nyak ventralis részén, állkapocs feszessége, romló elülső végtag aktivitás. Ilyen problémával küzdő lovak általában nem lovagolhatók előre, mélyre, nincs stabil kontakt a ló szája, és a lovas keze között. Nagyban csökken a mozgás térölelőssége, mivel a ló eleje erősen zárt, merev. A mozgáskoordináció és a propriocepció szintén romlik. Ennek fő oka, hogy a hyoid apparátus erős összeköttetésben áll a középfüllel, ebből is adódik az egyik legismertebb ehhez köthető probléma a lovaknál, a Temporohyoid Osteoarthropathy (THO), mely romló egyensúllyal, instabil támaszkodással, rossz mozgáskoordinációval, fejrázással járhat. TMJ diszfunkció úgyszintén járhat a hyoid apparátus nem megfelelő működésével. Leggyakrabban galopp, díj és fogat lovaknál találkozni a problémával, de minden szakágból láttam már lovat valamilyen hyoid diszfunkcióval. Diszfunkció kialakulásának okai:De mi válthatja ki a hyoid apparátus nem megfelelő működését?Elsősorban, ami elő szokta idézni, az a nem megfelelő zabla használata, valamint a túl erős kezű lovas. Ilyenkor a ló nyelvére túl nagy teher nehezedik, rossz esetben erőteljes fájdalom mellett. Ebből, mivel másfelé nem tud, ezért először szár mögé bújva próbál menekülni az erőhatás alól. Itt már kezdődik a probléma, mivel az elülső végtaghoz kötődő ventralis nyakizmok túlhasználódnak, folyamatosan összehúzott állapotba kerülnek. Rosszabb esetben, ha ez nem segít, a ló elkezdi nyelvét visszahúzni, ami megfeszíti a teljes hyoid apparátust. Ez nem csak a túlfeszített izomzat miatt probléma, de a trachea, illetve a garat is szűkül, mely csökkenti a légutak áteresztő képességét, így a fokozott izommunkához még kevesebb oxigén társul. A nem megfelelően használt kikötők, segédszárak szintén ezt a hatást idézhetik elő.További kiváltó ok lehet a trauma, fogászati problémák, de akár a karórágás is, épp ezért fontos, hogy a változásokat, sérüléseket, kialakult rossz szokásokat mindenképpen, minden esetben vizsgáltassuk ki. Hogyan figyeljünk rá?Amilyen problémákat tud okozni a hyoid apparátus diszfunkciója, olyan előnyökkel jár, ha megfelelően tud működni ez az egység. Rengeteg módja van a hyoid izomzat, és az egész terület jó állapotban tartásának, mely elengedhetetlen az igazán elasztikus, elengedett, laza, hátból történő munkához (lásd 4. ábra: a kép készülte előtt a ló egy teljes hyoid elengedtetést kapott, mely után egy 15 perces séta szakaszt végig az adott állapotban tett meg). Az elengedtetéseket szakember el is tudja végezni a lovon, és párat meg is tud tanítani a lovas számára, melyet bárki tud alkalmazni a lovon. Ezeket érdemes az állkapocs, és a vállak irányába is elvégezni a lovakon, hiszen mindkét irányból nagyon hasznosak. További remek technika a lovak megfelelő nyújtása, ami szintén rengeteget tud segíteni az izom állapotán, lazaságán, struktúráján. Mindezek mellett mindenképpen dolgozzunk edzővel, hogy lovaglás közben se kövessünk el olyan hibákat, melyek kisebb - nagyobb mértékben ártanak lovunk egészségének. Fontos a megfelelő zabla megválasztása. Ne sajnáljunk időt, pénzt, és energiát arra, hogy megtaláljuk azt a zablát,amivel kellemesen tudunk dolgozni a lóval, és ne feledjük, ez akár egy sima csikó zabla is lehetEmelett sokat segíthet egy jól megválasztott kantár is.Csak olyan segédeszközt használjunk (segédszár, kikötő, stb...), amiről tudjuk miért rakjuk fel, és hogyan használjuk.Összességében egy finom kis szerkezetről van szó, egy műszerről, ami viszont fontos feladatot lát el. Amilyen kicsi maga a terület, láthatjuk hogy olyan nagy hatással van a ló mozgására, lovagolhatóságára, komfortérzetére, ezért nagyon fontos hogy oda figyeljünk a megfelelő működésre.
Hyoid apparátus ábrák
Hátulról előre: Összeszedettség
Az összeszedettség kulcsfontosságú eleme minden magasabb szintű feladat elvégzésének. Ha szakágakat nézzük, a jó bascule kivitelezésének fontos része, valamint 'L' szintű és afeletti díjlovas feladatok teljesítésének is alapja ez a testtartás. Viszont fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy ez a lovas alatti testtartás, és az abban elvégzett mozgásminták magas fokú előkészítést igényelnek, és mind egyensúlyban, mind kondícióban, mozgáskoordinációban, de technikai tudásban is megfelelő szinten kell hozzá állnia a lónak. Nem véletlen a kiképzési skála csúcsát képzi az összeszedettség, mint állapot.Kritériumok: Az összeszedettség egy fizikailag igen megterhelő testtartás a ló számára. Ennek egyik fő oka, a folyamatos izommetrikus izommunka (statikus izommunka, testtartás megtartására szolgál esetünkben). Az izommetrikus izommunka magas fokú igénybevétel az izmok számára, és mivel a testtartás megtartása alatt nincs elernyedés, így nagyon energiaigényes, hamar elfáradnak az izmok. A testtartás egyik alap izomcsoportja a core izomcsoport (lásd 3.-ik ábra).Az aktív hátulsó végtagok, mobilis csípő szintén fontos elem, hiszen ezek által fogja tudni a ló a hátulját terhelni, ezzel nobilisabb első végtag mozgást kapunk, és energikusabb mozgást, valamint remek 'hegyre felt'. Mechanizmus (1, 2, ábra): Az összeszedettség során is hátulról kell indítanunk a mozgást, így a mechanizmus átbeszélését is onnan kezdjük el. Az alapot tehát egy aktív hátulsó végtag mozgás fogja megadni, ahol a hátsó végtag patái minél előrébb akarnak minden ütemben talaj fogni. Ennek elősegítésére a csípő mobilisan, enyhén maga alá fordul, így juttatva még előrébb a hátulsó végtag talajfogását (ez fontos úgy a díjlovaglásban, és ugró sportban, mint a galoppban). Ezt a mozdulatot egyrészről a csípő horpaszizom (M. Spoas Major), illetve az egyenes hasizom (M. Rectus Abdominus), és a külső - belső ferde hasizmok (M. External - Internal Abdominal Oblique) összehúzódása fogja lehetővé tenni. Ez a mértékű összehúzódás a hasi fertályon, egyfajta domború hatást fog kiváltani a gerinc háti (Thoracalis), és ágyéki (Lumbalis) szakaszán, ezzel a ló 'feladja a hátát', aktivizálódnak a hát izmok (hosszú hátizom, M. Longissimus dorsi, széles hátizom, M. Latissimus dorsi) nagy mértékben csökkentve a gerinc oszlop terhelését.Tovább haladva a ló feje felé (cranialis irányba) elérjük a váll magasságát. A gerinc oszlop háti szakaszának domborodása a mar tájékon is tetten érhető egy megfelelő állapotban lévő, összeszedett lónál. A mar a két lapocka közül a lovas elé emelkedik, ezzel tovább emelve a ló elejét, jobb hegyre felt biztosítva, és megadja azt az érzetet, hogy a lovas a lovat maga elé tudja lovagolni. Továbbá ez a mar emelkedő mozdulat fogja megadni a ló nyakának ívét is. Mindehez egy stabil kéz, és támaszkodás fog kelleni. A ló ahogy megtalálja a támaszt a lovas kezében, a mar emelkedésével fog a fej szintben maradni, így egy ívet zár be a nyaka, ami kellemes, puha támaszkodást eredményez. Eztán többek között a hosszú hátizom nyaki szakasza, a szíjizom (M. Splenius), a fűrészizmok (M. Serratus Ventralis) izommetrikus összehúzódással biztosítják a testtartást. A nyak alsó ívén a cervicothoracalis csatlakozás, és a nyaktő emelkedik, a fej-nyak-kar izom (M. Brachiocepalic) izotonikus összehúzódással biztosítja az aktív első végtag mozgást.Mindez összességében a következőt jelenti a lovas szemszögéből: A ló hátulja aktív, maga alá törekvő, hátulját terheli; csípője, háta mobilis, lovas alá feladja; mar tájék biztosítja a hegyre fel érzetet, és a stabil támaszkodást; alacsony terhelésű, szabad vállak, altív elülső végtag mozgás.Előkészítése: Ahogy láthatjuk az összeszedettség komplex, megterhelő feladat a ló számára, így nagyon fontos hogy megfelelően elő legyen a ló készítve erre a feladatra. Egyrészről fontos a kiképzési skála követése, nem véletlen rakták úgy össze, ahogy, és nem véletlen van az összeszedettség a csúcsán. Először meg kell alapozni, kell egy alap ütem, lendület, fontos a megfelelő tolóerő, aktivitás, előremenő kedv megtalálása, nem is beszélve egy puha támaszkodásról.A lónak meg kell alapozni először a kondícióját, hogy képes legyen megtartani magát ebben az állappotban, fejleszteni kell az egyensúlyát, propriocepcióját. Erre nagyon jó gyakorlatok a különféle járóiskolák minden jármódban, valamint a hosszhajlítások, illetve a hátralépés (elengedetten). Munka összeszedettségben: Első és legfontosabb itt is a megfelelő bemelegítés, melyből az előre lefele lovaglás (4.-ik ábra) az ami a legjobban aktivizálja, melegíti a később magasabb szinten igénybevett izmokat. Fontos hogy ne akarjuk egyből összecsomagolni a lovat, hagyjuk melegedni.A magas szintű izometrikus izommunka miatt fontos, hogy egyszerre ne kérjünk túl sokat a lovunktól, mert a fáradt izom nem képes úgy kivitelezni a gyakorlatot ahogy szeretnénk, így egyikünknek sem lesz jó. - Jómagam kb 5-7 perces pakkokat szoktam maximum kérni, utána mindig kicsit szétengedni, hosszú száron, had nyújtsa ki a nyak, hát izmait. Ez egyébként remek visszajelzés is a munkánkról, hogy ilyenkor mennyire törekszik a ló előre, lefelé. -Gyakori hiba, hogy előbb keressük a kontaktot, a nyak tartást, mint az aktivitást, a hát elengedettségét. Magukat nehezen elengedő, támaszoldást nem szívesen kereső lovakat érdemes vágtában elkezdeni összeszedni (megfelelő bemelegítés után), ott a legnagyobb alapból a csípő, hát aktivitás, valamint a lendület, ebben a jármódban a legkönyebb, és leghatékonyabb olykor a támaszkodás kérése. Nem utolsó sorban figyeljünk összeszedettség után a megfelelő lenyújtásra, nyeregből mélyen előre lovaglásra (ez így remek visszajelzés, egy ha ügetésben szétengedjük szépen lassan lovat, mennyire törekszik mélyre a munka után). Mindemellett érdemes lehet földről szintén lenyújtani munka után, számos izomcsoport van, melyeket földről tudunk a leghatékonyabban nyújtani. Fontosnak tartom, hogy minden lovas ismerje meg a lovát, a mozgását, annak helyes, és helytelen mintáit, mert így tudunk velük a lehető legmagasabbra jutni úgy, hogy mindeközben nem, teszünk bennük kárt sem fizikálisan, sem mentálisan.